A KASTÉLY ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE
Borsi község Kelet-Szlovákiában, a Terebesi kerületben, a magyar államhatártól néhány kilométerre fekszik. A települést északról a Zempléni hegység dombjai, keletről mocsarak, délről a Bodrog folyó, nyugatról a Ronyva patak csatornája határolja. A falu nevét, a levéltári kutatások szerint, 1067-ben említi elsőként oklevél. A település többször a pataki vár tartozékaként szerepel, s közben a Perényiek, Pálócziak, Henyeyek, Zeleméryek uralták, majd 1616-tól Lórántffy Zsuzsanna és I. Rákóczi György házassága révén a Rákócziak birtokába került. A 18. század első harmadában házasodás révén az Aspremont családé lesz, majd 1720-ban Patakkal Trautschon hercegi család vásárolta meg, akik 1780-ig birtokolták. Ezután öröklés útján az Erdődyeké lett, tőlük a Szécsényiek vásárolták meg, majd 1892-ben Windisgrätz herceg birtokába, a 20. század első harmadában a báró Vay család birtokába került.
A kastély dél felé nyitott „U” alakú alaprajzú. Ma álló nyugati és északi szárnya a 16. század második és 17. század első felében épült fel. Az 1940-es években Lux Kálmán végzett itt jelentős átalakítási, rekonstrukciós munkákat. A mai keleti épületszárny ekkor épült fel egy korábbi épületszárny elbontása után.
A kastély két reneszánsz épületből, valószínűleg két kastélyból fejlődött mai állapotába. Valamikor 1559 táján feltételezzük Henyei Miklós kúriájának megépülését, Zeleméry Kamarás Miklós kúriája - egy kandallópárkány töredéken szereplő felirat alapján - 1579-ben már készen állt.
A két kúria egymástól függetlenül épült. Némi fenntartással a Henyei kastély megmaradt részeit a mostani épület nyugati szárnyának északi részének földszintjén és részben emeletén tudjuk azonosítani. A másik - a Zeleméri kastély - az előzőtől délre épült. Ennek már csak a nyugati fala áll a mai nyugati szárny déli végén.
Valamikor a 16. század folyamán megépült a nyugati szárny végén az a közlekedő, amely az északi sarokbástya melletti helységet osztja ketté és amelynek északi végén még a mai napig is megmaradt lépcső maradványok is találhatók. Ezzel a résszel indult el az északi rész bővítése a déli rész felé. Feltételezhetően ekkor már eldöntötték, hogy a két kastélyt egybeépítik. Valamikor ebben az időben épülhetett a keleti oldalon az a gazdasági épület, amelyet az 1940-41-ben történt átépítések során elbontottak. Ezt az építkezést, a Zeleméri Kamarás Miklósnak és feleségének, Henyei Margitnak, I. Miksa majd II. Rudolf császár által adományozott birtokokról szóló, több okirat is alátámasztja. E harmadik építkezési periódust az 1580-as évekre datáljuk.
A 16-17. század fordulóján kisebb átalakítások történtek a nyugati szárny közepén és a déli szárny keleti részén. Feltehetően ekkor épülhetett a meglévő pince a kastély déli részén. Mindkét építés, bár nehezen datálható, akár még a Zelemelériek korában is elkészülhetett. 1604-ben a kastélyt mint udvarházat említik, tehát már erődített lehetett.
Ezt követően épülhetett a déli szárnyhoz hozzáépített kör alaprajzú bástya, és az északi szárny falának alsó része, amely a keleti gazdasági szárnyat köti össze a nyugati szárnnyal.
Legjobban azonosítható a kb. 1630-tól 1638-ig tartó építési periódus: a megmaradt 1638-as inventáriumok 13 új helyiséget említenek. Ekkor épült a nyugati szárny istállója, a felette lévő helyiségek és az északi szárny emeleti része is. A periódus több fázisú lehetett, az ablak-kőkeretek formái alapján a Lórántffy Zsuzsannához köthető sárospataki építkezésekkel rokon, amelyek Patakon 1642-ben kezdődtek.
Az északi sarokbástya - szintén a hasonló sárospataki építkezések alapján – 1650 tájára datálható.
A kastély az 1660-as évekig tartó időszakában élte virágkorát. Lórántffy Zsuzsanna és fia, II. Rákóczi György 1660-ban bekövetkezett halála után további építkezésekről nincs adat, ebben az időszakban a rekatolizált Báthory Zsófia, fiával, I. Ferenccel lakta Patakot, Munkácsot és talán Borsit is. A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt 1670-ben I. Rákóczi Ferencet anyja nagy válságdíj ellenében tudta csak megváltani a császári büntetéstől. (Ekkor Sárospatakot átadta Spork császári tábornoknak, amelyet csak 1683-ban foglalt vissza Thököly). I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona gyermekeként e várban született meg II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én. A fia születésének évében meghalt I. Rákóczi Ferenc özvegye 1682-ben férjhez ment Thököly Imréhez, majd 1685-88 között védte az osztrák ostrom alatt álló Munkács várát. Patak és feltehetően Borsi is 1685-től Schultz tábornok megszállása alatt állt. A források szerint 1688-ban a kastélyt a kurucok felégették. Az 1694-ben keltezett inventárium a kastélyt erősen leromlott állapotban mutatja: déli szárnyának tetejét újrazsindelyezés közben feltépte egy szélvihar; a többnyire üres, vagy raktárként használt, több emeleti helyiségének „padlása” beszakadt. A leírás beszél egy két boltszakaszos kápolnáról és a hozzá tartozó sekrestyéről. Ez az inventárium talán összefüggésbe hozható azzal, hogy Rákóczi csehországi száműzetéséből 1694-ben tért vissza Magyarországra, és Sárospatakon alakította ki rezidenciáját, amelyet 1697-ben Tokaji Mihály felkelői elfoglaltak. Rákóczi kurucai 1703-ban visszafoglalták Patakot, s a fejedelem 1708-ban ide hívta össze az országgyűlést. A fentiekből valószínűsíthető, hogy a századfordulón Borsi is többször cserélt gazdát.
A ma is álló árkádos folyosó magja, a téglák méretei és a boltozatok formái alapján, egy későbbi periódusban, valamikor a 18. század végén épült.
A 19-20. század fordulóján használt téglákkal történt az az átalakítás, amelynek során a fiókdongás dongaboltozatok elbontásával a nyugati szárny déli végén az istállók ablakait formálták.
A negyvenes években Lux Kálmán által vezetett felújítás során az épület régi fényéből sokat nyert vissza, azonban udvari képe jelentős mértékben, hiteltelen módon változott meg. Az akkorra többnyire leszakadt, emeleti térsorok feletti sík famennyezetes födémeket megépítették, nyílászárókkal látták el az ablakokat, a nyugati homlokzat hiányzó ablakait pótolták, meglévők mintájára újrakészítették. Az udvari homlokzat reneszánsz ablakairól letisztították a rárakódott vakolatrétegeket, így azok bemutathatóvá váltak. Az északi szárny termei közti erősen rongálódott ajtót teljes egészében cserélték, az új szerkezet öntött műkőből készült. A tetőt befedték (ekkor zsindellyel), az ácsszerkezetet javították, nagyrészt cserélték. Az északi szárny két termét beboltozták. Az udvari homlokzatok elé a meglévő két tornácszakasz mintájára a teljes homlokzaton végighúzódó csehsüvegboltozat szakaszokkal fedett kétszintes tornácot építettek. Ennek ilyen formájában nincs előzménye, az inventáriumokban azonosítható tornác is inkább faszerkezetű lehetett. A kastély udvari homlokzatát ez a kétszintes tornác szinte teljes mértékben eltakarja, az uralkodó elem ez a negyvenes évekbeli szerkezet. Az udvaron jelentős mértékben csökkentették a talajszintet. Az épület körül újraásták a vizesárkot (annak valós keresztmetszetéről, fenékszintjéről azonban nem áll rendelkezésre információ), a kellő mélységet az északi oldalon inkább rátöltéssel kialakítva (ezzel a bástya-jelleg erősen csökkent). Az északi melléképület és a keleti szárny lebontását követően, általunk nem ismert funkcionális igényeket kielégítve új, kétszintes épületet emeltek.
A II. világháborút követően a kastélyt elsősorban raktározási célra hasznosították, egy időben a nyugati szárnyban rendezték be az általános iskolát.
Több alkalommal született terv a méltóbb hasznosításra, mint például az 1956. évi Bányai-féle terv, majd 1970-ben az Olmützi Műemléki Intézet munkatársai végeztek itt felméréseket és szondázó jellegű kutatásokat. Ezt követően 1987-ben készült el az épület egészére kiterjedő kiviteli terv, amelyet az épület teljes kiürítése követett. Ennek megvalósítása során az új épületszárny tetőszerkezetének javítására, újracserepezésére került sor; födémszerkezetének megkezdett rekonstrukciója, a műemléki szárny emeleti tereiben a vakolatok eltávolítása történt meg. Megkezdték a műemléképület utólagos vízszigetelésének készítését, ez azonban a furatok elkészítése közben leállt, a felújítási munkák 1989-ben félbeszakadtak.
A kastély 1990-ben ténylegesen a Borsi Önkormányzat tulajdonába került, kezelését a helyi Rákóczi Egyesület vette át.
1998-tól a két állam műemlékvédelmi szervezeteinek együttműködése keretében folytak a feltárási és tervezési munkák. 2005-ig fokozatosan javították a kastély északi szárnyát és a nyugati szárny északi részét, amely építkezések félbe maradtak.
